004369911060985

„Gésának lenni nem csupán egy foglalkozás. Bár széles körben, talán a sushi mellett ez a leginkább elterjedtebb japán- szimbólum, azért nem lehet ilyen könnyen általánosítani, azt hiszem.” 

Ez egy életforma, amely egy életre elrendeli egy lány gyermek sorsát. Kiváltság gésának lenni, azt mondják, azonban az átlag nincs tisztában azzal, ez a hivatás mennyi lemondással, fáradtságos tanulással és elhivatottsággal jár. Részben emiatt is magát a szakmát számos misztikum és meg nem értettség lengi körül. Bár igaz ami igaz, Arthur Golden világ hírű regénye, az Egy gésa emlékiratai megjelenése, majd annak megfilmesítése óta egy két tévhit a helyére került olyanok számára is, akik nem mélyedtek el a japán kultúra tanulmányozásában.

A geisha(芸者) szó két kanji összefonódásából, a gei (芸- művész)és sha (者- személy) szavakból születik. Ennek fényében nem nehéz következtetni miről is van szó: egy olyan személyt jelöl, aki művészetekkel foglalkozik. Egy gésa ideje nagy részét arra fordítja, hogy művészetét mindig tovább fejlessze, legyen szó énekről, történetekről, egy hangszeren való játékról, táncról, színdarabról. Ebben a szellemben nevelkedett és élte le életét az 1909-ben született Kokin is, akinek szépsége, bája már gyermek korában elrendelte sorsát. Ma Ő egyike a Japánban számon tartott aktívan foglalatoskodó gésák kis családjának, egyben Ő is a világ legidősebb gésája.

A japán újkori történelem magaslatait és mélységeit megélt gésával való beszélgetés jó alap lehetne egy szociológiai tanulmány megírásához. Nem csupán azért, mert egy idősebb, sok kort és eseményt megélt ember mindig más perspektívából szemléli az életet, mint egy fiatal, de azért is, mert Japán az elmúlt 100 évben olyan átalakulásokon ment keresztül, amely más nemzetek esetén jóval hosszabb ideig elhúzódik. Ki lenne alkalmasabb ennek az átalakulásnak az elbeszélésére, mint egy olyan valaki, aki szakma szinten űzte és űzi az emberekkel való társalgást, az emberek szórakoztatását. A Reuterssel készült interjújából megtudhatjuk, mennyire megváltozott mára a japán társadalom. Míg a háborút megelőzően Japán gésa negyedei estére nyüzsgő életre keltek, addig ma a neonfényben úszó metropoliszok éjszakai élete bárokra, night clubbokra, hostess bárokra és karaoke clubbokra korlátozódik. Amíg régebben az embereknek volt mondanivalója és lehetett velük társalogni, addig ma az emberek magukba zárkóznak.

’Kokin neesan’ képei bejárták Japánt, amikor néhány éve betöltötte a 98. életévét. Saját család híján, még a mai napig eljár éttermekbe, és a vendégek fizetnek azért, hogy hallgassák, ahogy a shamiszenén klasszikus japán dalokat játszik.

Napjainkban gésának lenni a régmúlt hivatása, mely eltűnő félben van a mai japán társadalomban. Amíg a húszas években 80.000 körülire volt tehető a hivatásos gésák száma, addig mára ezer körülire tehető a számuk, amelyből Tokióban 300-an dolgoznak. Egyre kevesebb fiatal lány választja ezt a hivatást, és ha mégis akkor sem követik az egy egész életen át tartó tanulás szokását. Kokin neesan a mai napig tovább képzi tudását, azonban arra panaszkodik, hogy ugyanezt a fiatal gésák közül már csak kevesen teszik meg.

Az idő múlása a gésák hagyományos életét is megváltoztatta. Mára nem szokás, hogy legyen egy támogatójuk, amíg régen ez gyakorinak számított. Volt, hogy a támogató feleségül is vette patronáltját. Ma a gésák függetlenek, a maguk urai. Sokan nem házasodnak meg és a fogyasztói társadalom átalakult igényeinek köszönhetően már az is előfordul, hogy nem csupán japán férfiakat szórakoztatnak, de kilépve elzárt világukból, találkoznak külföldiekkel, vagy akár nőkkel is. Egy gésa meghívása egy vacsorára egy kisebb vagyonba kerül, nagyjából 80.000 yen/ fő, de ez függ a jelen lévő gésák számától és a vacsora időtartamától is. Mégis, a jelenkori japán szórakoztató ipar meglehetősen háttérbe szorította a gésák alkalmazását, nagy luxusnak számít egy gésával vacsorázni és sok esetben az ügyfelek inkább ellátogatnak egy hostess bárba vagy egy karaoke bárba.

Egy kisebb iparág kezd kialakulni a japán tradíció eme még kiaknázatlan piaci résének kitöltésére. Kiotóban sokkal turista barát módon közelítik meg a helyzetet, de Tokióban is hasonló átalakulások vették kezdetét. A ryoteiek, vagyis a gésákat fogadó tradicionális, elegáns japán éttermek a szórakoztató piac eme ágának lassulása miatt mára már nem válogathatnak a vendégek között. Sőt vannak, amelyek turistáknak szerveznek vacsorát gésákkal, ahol a résztvevők 10.00 yen körüli összeg befizetése után élvezheti egy gésa társaságát egy vacsora időtartamára.

Ugyanakkor Kiotóban például komoly problémát jelent, hogy a turisták egyre többet zaklatják az utcán sétáló maikokat (gésa gyakornok) és gésákat. Gyakran előfordul, hogy betolakodva személyes terükbe körbe veszik őket és fotókat készítenek velük anélkül, hogy megkérdeznék, szeretnének-e képeken szerepelni. Többen emiatt panaszt is emeltek a hivatásos szerveknél.

Egy utazási iroda, a Michi Travel például kifejezetten a különleges igényű fogyasztók kívánságaira specializálódott. Ők is kínálnak lehetőséget, hogy gésák szórakoztatásában töltsünk el egy kellemes vacsorát. Emellett Kiotóban lehetőség nyílik, hogy a turisták úgy ismerkedjenek meg egy gésa életével, hogy egy egész napos oktatás keretében szebbnél szebb kimonót öltenek magukra, kisminkelik őket, fotózáson vesznek részt, teázhatnak és egy napra megismerhetik, milyen egy gésa élete.

Forrás:

http://www.michitravel.com/kagurazaka

http://uk.reuters.com/article/2007/12/05/japan-geisha-idUKGRI32807920071205