Ginkakuji

A Ginkakudzsi (銀閣寺) jelentése “az Ezüstpavilon temploma”. Így mondják a külföldiek, azonban az oda látogató japánok talán ismerik a hivatalos nevét is: 慈照寺 / Jishōji, “a fénylő irgalom temploma”.

A templom a zen buddhizmus rinzai szektájának sókokudzsi ágához tartozik, Kiotó keleti részén található. A komplexum (templom és kert) ma már csak töredéke régi önmagának. 1482-ben alapította Asikaga Josimasza súgun a nagyapja által alapított Kinkakudzsi mintájára. Az eredeti elképzelés szerint oly mértékben hasonlított volna a Kinkakujira, hogy annak nyomán ennek a templomnak a főcsarnokát ezüst lemezekkel vonták volna be, de ez végül nem történt meg.

A hely báját a különleges templomon túl az azt körbe vevő kert adja. A komplexum díszkertje kis tavával, hídjaival, lépegetőköveivel, fenyőivel, moha rengetegével és fehér homokkúp hegyével a legszebbek közé tartozik Japánban.  A komplexumot egy körbe vezető úton járhatja végig a látogató, így a bejáratnál is röviden megcsodálhatjuk a Ginkakudzsit, majd a kis séta végezével teljes pompájában vele szembe érkezünk meg arra a pontra, ahol a legtöbb idilli fotó is készül róla. 2 szintje van amely 2 külön stílusban épült. Benne található egy Kannon szobor, a buddhizmus kegyelem istenének a szobra. Ezt sajnos a látogatók nem tekinthetik meg. Számos földrengést és tűzvészt élt túl a templom az elmúlt századok során, köszönhetően a rendszeres felújításoknak. A japán szellemiségben épült homok kert az ezüst homok tengere nevet viseli.

Aki Kiotóban jár, ide mindenképp érdemes ellátogatnia! Maga a templom komplexum a Higashiyama Kultúra egyik központjává vált, amely egyébként hatással volt az egész Japán kultúrára is. Ebben az időszakban finomították például a tea ceremónia, a virág rendezés, a nó színház, a költészet, a kertépítés és az építészet kultúráját is.