Chotto ippai – ちょっと一杯

nawanoren

A Chotto ippai kifejezés főleg a céges alkalmazottak, a salary man-ek között gyakran hangzik el. Jelentése nagyjából annyi: igyunk egyet. Egy fárasztó nap végén már-már kötelezőnek számít, hogy a főnök és a beosztottak együtt ellátogassanak egy bárba, ahol a véleményeket, gondolatokat informálisan megosszák egymással. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a japán céges dolgozók a feszültséget alkoholizmus formájában kezelik, a chotto ippai fontossága inkább a kapcsolatépítési oldalról jelentős. Egy társadalom által elvárt szokás, amely teljesen bele ivódott a céges élet normáiba, mondhatni az a munkának egy informális meghosszabbítása. Általában a főnök javasolja, ha kíváncsi az alkalmazottak véleményére, vagy meg akarja hallgatni panaszait, gondolatait adott kérdésekben.

Érdekesnek találom, hogy mennyire erősen gyökerezik az ilyen összejöveteleken való részvétel fontossága az emberek felfogásában. Egy japán ismerősöm elmesélte a chotto ippai kapcsán, hogy édesapja, aki szintén salary man volt, egy olyan betegségben szenvedett, hogy a mája az alkoholt nem tudta lebontani, tehát minden csepp alkohol a szervezete számára méregként hatott. Ő saját betegségével tökéletesen tisztában volt, mégis mint salary men, nem húzhatta ki magát a chotto ippai alól. Így amikor a munka után jött a saké melletti vélemény csere, annak ellenére, hogy az alkohol után rosszul érezte magát és tudta, hogy a szervezetében mekkora károkat okoz minden csepp alkohol, mégis a többiekkel tartott és részt vett a közös ivásban. Mert ezt, mint vele szembeni elvárást élte meg és valószínűleg éli meg mindenki. Ismerősöm meggyőződése, hogy édesapja korai halálát ez a társadalmi szokás okozta nyomás eredményezte.

A chotto ippai-hoz erősen közhető az Izakaya (居酒屋) fogalma. Az Izakaya Japánban egy bár és egy gyorsabb kiszolgálású étterem sajátos keveréke. Sokkal fontosabb az étel jelentősége, mint egy snack bárban vagy átlagos ivóban és az ital meglehetősen olcsónak számít. Az Izakaya az „I” / 居 (キョ、いる) – „lenni” és a „sakaya” /酒屋 (さけ・や) – „saké bolt” szóösszetételből alakult ki és létük egészen az Edo korig (1603-1867) vezethető vissza. Másik elnevezése az Akachochin – 赤ちょうちん, amelyből az „aka” a pirosat, a „chouchin” a lámpát/lampiont jelenti. Bár tükörfordításban a jelentése piros lampion, fontos kihangsúlyozni, hogy a japán kultúrában az Akachouchin nem azonos az európai piros lámpás házakkal. Japánban ugyanis az étlapon szigorúan alkohol és gyorsabb elkészítésű étel-falatok szerepelnek, viszonylag olcsóbb árakon és funkciójuk az Izakaya funkciójával megegyező. Nevét azért kapta, mert hagyományosan egy nagy piros lampiont lógattak ki az üzlet boltozatára, ezzel jelezvén, hogy a helyen olcsó ital és étel kapható. Másik, tipikusnak számító dolog a „nawanoren” 縄のれん, egy rövid, bejáratra felfüggesztett, középen elvágott függöny, amelyen a bolt neve szerepel.

 

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..