Ajándékozás Japánban

Az ajándékozásnak szintén nagy kultúrája van Japánban. Mindenféle körökben, időben, helyzetben alkalmat érezhet egy japán ember arra, hogy megajándékozzon valaki mást, ezért nem árt néhány dolgot figyelembe vegyünk.

Az ajándékozás még az üzleti tárgyalásokon is elfogadott, sőt január elsején és július 15-én ne feledkezzünk meg üzleti partnereinknek ajándékkal kedveskedni (utóbbi az obon – az ősök ünnepe – utolsó napja). Ha tárgyalások alkalmával ajándékozunk, akkor először mindig igyekezzünk valami olyan dologgal meglepni ügyfelünket, amely saját országunkra jellemző. Semmiből ne adjunk páros számút – főleg a 4-es szám (és még többszöröse is) kerülendő minden tekintetben, mert annak egyik olvasata shi, ami halált is jelenthet.

Azt érdemes figyelembe vegyük, hogy az ajándékozás Japánban kicsit amolyan végtelen történet, mivel tényleg nagyon szeretik egymást megajándékozni és ezt sűrűn meg is teszik. Így ne lepődjünk meg, ha ez velünk is így történik. Ami fontos, hogy a kapott ajándékot illik viszonozni. Egy japán azonban sosem sértődik meg, ha egy külföldi nem ismeri a szokásait, vagyis akár akkor sem, ha nem ajándékozunk egy olyan esetben, amikor az egy japán számára az természetes. Viszont, ha hosszú időt töltünk el Japánban, akkor lassacskán már nem nézik olyan jó szemmel, ha nem igyekszünk beilleszkedni, megtanulni és gyakorolni a szokásokat. Éppen ezért az ajándékozás terén érdemes nem “elmaradni”, vagyis, ha ajándékot kapunk, akkor viszonozzuk azt egy következő alkalommal.

A japán emberek ritkán hívnak meg bárkit is az otthonukba. Így aztán, ha meghívást kapunk feltétlenül éreztessük, hogy ez megtiszteltetés számunkra, és természetesen vigyünk ajándékot. Nem szükséges nagy értékűnek legyen – ez más esetekre is igaz -, gyakori a különféle édességek, desszertek (szebbnél-szebbeket találhatunk egy egyszerű élelmiszerboltban is) ajándékozása, viszont fordítsunk gondot a csomagolásra, mert annak művészi értéke sokkal fontosabb a benne rejlő dolognál. Ha üzletben vásárolunk, és jelezzük, hogy ajándékba lesz – sok esetben eleve meg is kérdezik -, akkor megkapjuk a kifogástalan csomagolást is. Amennyiben mi készítjük el, akkor nagyon ügyeljünk annak kifogástalanságára, ha tehetjük tegyük érdekessé, díszítsük. (Abból tudhatjuk, hogy sikerült elnyerjük ismerősünk vagy barátunk tetszését, ha még le is fényképezi művünket.)

A japánok ritkán bontják ki az ajándékot abban a pillanatban, amikor megkapják. Mivel azonban sokan tudják, hogy nyugaton ez szokás, így udvariasan megkérdezik, hogy szabad-e megnézni az ajándékot, majd ki is bontják azt. Azonban ebben az esetben is többnyire visszafogottak az érzelmeik, nem várható, hogy örömében ugráló japán felnőttet látunk, de nyugodt és visszafogott viselkedésüket semmiképpen se vegyük sértésnek, és annak sem, hogy nem örülnek az ajándéknak. Igyekezzünk mi is hasonlóan viselkedni! Ha partnerünk nem bontja ki ajándékát, mi se tegyük, és örömünket is igyekezzünk méltósággal mutatni csak.

És ha már ajándékozásról beszélünk, nem szabad megfeledkezni a furoshikiről, amely évszázadok óta ad különleges csomagolást az ajándékoknak. Bár napjainkban jelentősége egy picit vissza húzódott, de nem elfeledett, sőt egy nagyon elegáns módja az ajándékoknak. A kendő sokféle színben, méretben elérhető, és nincs olyan alkalmatosság, aminek csomagolására ne létezne valamilyen kendőkötési technika. A legszebb az egészben, hogy tudatosan az ajándék részét képezheti. Ajánlott olyan méretű kendőt választani, melyhez képest a csomagolni kívánt tárgy a furoshiki egyharmadát teszi ki. (Példák a méret választásához: 50 cm – kisebb könyvhöz, 70 cm – pólóhoz, 90 cm – egy üveg borhoz.)

Sokan úgy tartják, hogy a környezettudatos élet otthon kezdődik. Azzal, hogy megpróbáljuk élvezetessé tenni, társítani tudjuk a kellemeset a hasznossal. A furoshikivel nem csak magunknak okozhatunk örömet, de ajándékként másokat is egy zöldebb életre ösztönözhetünk. Ha pedig szeretnél megismerkedni a használatával, érdemes felkeresni a Magyar Furoshiki Klubot, ahol mindezt elsajátíthatod.