A meghajlás etikettje Japánban

A meghajlás olyan szerves része a japán kultúrának, hogy nélküle mondhatni nem telik el egy nap sem. Na de mit is jelent tulajdonképpen a meghajlás Japánban?

A meghajlás (ojigi お辞儀) az üdvözlési szokás szerves része, mely elsőre nem tűnik nehéznek, azonban komplex szabályrendszere  van, mely rendkívül szerteágazó. A legtöbb nyugati ember például nem is gondolná, hogy a nők és a férfiak meghajlása különböző. Míg a nők a meghajlás közben kezeiket a combjukon pihentetik, (mégpedig úgy, hogy az ujjak összeérjenek) addig a férfiak esetében a vigyázzálláshoz hasonló módon a kezek a comb mellett van és így fejezik ki a tiszteletüket. Azonban fontos figyelni a többi részletre is.

Olyan sokrétű a meghajlás udvariassági köre, hogy a gyermekeket szinte alighogy elkezdtek járni, már tanítják rá. Egyes munkahelyeket, iskolákban, egyetemeken külön képzéseket tartanak arról, hogy mikor milyen meghajlás az illendő.

A meghajlás formája és módja függ a kortól és a társadalmi státusztól is. Nem mindegy ugyanis, hogy kinek hajlunk meg és milyen helyzetben. Így nem mindegy, hogy milyen mélyen és hosszan történik a tisztelet efféle kifejezése. A meghajlást mindenképpen illik viszonozni. Ennek elmulasztása durva illetlenségnek, sértésnek számít. A meghajlás metakommunikációja egyaránt kifejezheti a tiszteletet, az elnézés kérését, a köszönést vagy egymás üdvözlését. A meghajlást gyakran használják a nyugaton elterjedt kézfogás helyett. Ennek oka, hogy Japánban kerülik a fizikai érintkezést.

A meghajlásból van az állva meghajlás (ritsurei 立礼) és az ülő helyzetben való meghajlás is (zarei 座礼). Ezekhez szintén tartozik a megfelelő etikett.

A piros céltábla szerű karika mutatja a helyes, a kék négyzetben a fehér “x” a helytelen meghajlást. vagyis a megfelelő tiszteletadáshoz meghajlunk, lefelé tekintünk, lehunyva szemünk kitartjuk a mozdulatot, majd ezt követően emelkedünk fel, és mindent teljesen egyenes háttal tesszük.

Ne felesjtsük el azt sem, hogy a meghajlás sok dolgot kifejezhet. Találkozáskor köszönés vagy üdvözlés a meghajlás, de jelenthet tiszteletet, hálát, és meghajlással kérünk elnézést is. Japánban ugyanis teljesen elfogadott módja a bocsánat kérésnek a meghajlás.

A meghajlás alapvetően mindig derékból indul meg. Vigyázzunk azzal, hogy csupán fejbólintást tegyünk, mert az könnyen válhat udvariatlanná. A meghajlás legegyszerűbb módja a 15%-os meghajlás (eshaku). Ezt üdvözléskor lehet használni. A következő lépcsőfok a 30%-os meghajlás (keirei). Az üzletekben így hajolnak meg a vásárlóknak, így üdvözlik a vendégeket, ezzel köszönnek meg valamit, és ez a meghajlás már fontos része az üzleti életnek is. Ezt követi a 45%-os meghajlás (shaikerei), ami már sokkal hivatalosabb – akár a 90%-ig is terjedhet -, és a mély hála, a tisztelet, a hivatalos elnézéskérés, vagy éppen egy szívesség kérésének kifejezése, valamint más hasonló helyzetekben is használatos. Rangban felettünk állókkal szemben illik mindig nálánál mélyebben és hosszabban meghajolni, hiszen ez teszi igazán formálissá a mozdulatot.

Még egy meghajlás van, amely már a teljes leborulásnak számít (dogeza), és valóban mély sajnálatot fejez ki, de ezt üzleti életben nem igen látjuk.

Üdvözlés

Az üdvözlésnek kiemelt szerepe van a japán kulturális etikettben. A különböző helyzetekben többféle üdvözlési forma használatos. Ha valakivel most találkozol először, ilyenkor “hajimemashite” -vel illik köszönteni, ami körülbelül ennyit tesz: “Örülök, hogy találkoztunk!”.

Ha megérkezel valahova, akkor így illik üdvözölni a másikat:  “ojama shimasu”. Majd távozáskor: “ojama shimashita” kifejezéssel tudsz udvariasan elköszönni. Az általános üdvözlés az “ohayō gozaimasu” (Jó reggelt!), amit délelőtt 11-ig használnak, de ha aznap még nem találkoztál az illetővel bármikor köszöntheted így. Igen gyakori köszöntési mód a “konnichiwa”, mely késő délutánig illik használni és megfelel a “Jó napot!” magyar üdvözlési formának. A “Jó estét!” japánul így hangzik: “konbanwa”. Ha pedig nyugovóra térsz így köszönhetsz el: “oyasumi nasai” (Jó éjszakát!)