A japán etikettről általánosságban

A japánok ismerik az európai etikettet, azt be is tartják, de a saját szokásaikkal keverik. Legendásan udvariasak, ezt másoktól is elvárják. Az érzelmeiket nem mutatják ki, hanem az úgynevezett “keleti mosoly” mögé rejtik. A mosolyukkal sokkal többet képesek kifejezni, mint az európaiak.

A japán ember gondolkodásmódja szerint két ember között soha nincs egyenlőség, mert a nem, az életkor, a társadalmi pozíció határozza meg a valóságos vagy képzeletbeli alá-fölérendeltséget. A beszélgetés során ezt a szintkülönbséget illik tisztelni és érzékeltetni.

Ìgy például, lévén, hogy Japán patriarhális társadalom, a nők bemutatása mindig a férfiak után következik, a kiszolgálásuk az asztalnál úgyszintén.

A japánok tisztelik a külföldieket, mert tanulhatnak tőlük, ezért jól ismerik a nyugati kultúrákat. Büszkék arra, hogy idegen nyelven beszélnek, és arra is, hogy átveszik a külföldiek szokásait, illetve ha jártak már külföldön.

Használható a megtisztelő san (Úr, Asszony), de a saját név után soha!

A japánoknál, ugyanúgy, mint a magyaroknál, a családnév áll elöl, azt követi a keresztnév.

A tárgyalás során a szavaknak szinte nincs jelentősége, inkább a tartalom a lényeg. A japánok soha nem mondanak ellent, ehelyett homályos válaszokat adnak.

A japán társalgás jellegzetessége az “igenlő tagadás”: ha egy keresett áru nincs az üzletben, a kereskedő válasza: “igen, nincs”. Ha valamit nem értenek, szégyellnek visszakérdezni. Egyedül nem hoznak döntést, csoportosan tárgyalnak, közben gyakran konzultálnak.

A humorukra a bölcsesség a jellemző, az európai vicceket nem értik.

Önmagukkal és a környezetükkel szemben egyaránt igényesek. Ha betegek például fehér maszkot viselnek, hogy ne fertözzék meg a körülöttük lévöket.

A borravaló durva sértés, de kivétel itt is van, például egy operáció alkalmával az orvosnak adott hálapénz. Legjobb a helyiektől érdeklődni, hogy mikor lehet borravalót adni.

Szeretik a kemény munkáról, a lemondásról, az önfeláldozásról szóló történeteket, gyűlölik a magabiztosságot, az erőszakos fellépést, a túlzott határozottságot, a magyarázkodást, az önsajnáltatást.

Elítélik a szerénytelenséget, és azt aki önmagát, a hazáját, a környezetét, saját teljesítményét dicséri, de elismerik, ha valaki méltósággal viseli a kudarcot. Szeretnek fényképezni, jegyzetelni, ezért célszerű, ha városnézés alkalmával minél több számadat jut a tudomásukra.

Ha vendégségbe megyünk, a házba cipővel belépni illetlenség. Lábbelinket az erre a célra létesített előtérben (genkan) kell hagyni, és az odakészített papucsot kell felhúzni. A hagyományos japán lakások padlója tatamival, vagyis gyékényborítással használatos.

 

 HA MEGHÍVÁST KAPUNK VALAKI OTTHONÁBA

Egy japán házba való belépéskor, rakjuk le a cipőinket az ajtó elé, és figyeljünk arra, hogy a cipők orra mindig az ajtó felé mutasson. Használjuk a vendég számára kikészített papucsot!

Tatamis padlóra csak mezitláb, vagy zokniban lehet lépni!

Az illemhelységbe való belépéskor vegyük le a papucsot és tegyük az ajtó elé! S csak az erre a célra rendszeresített papucsot használjuk.

Vannak szállások, ahol hagyományos japán vécét találunk: egy lyukat a földön, mely fölött guggolva végezhetjük el dolgunkat.

A házigazda elvárja, hogy a vacsora várható idejét vagy mi határozzuk meg (pl. 17-19 óra között), vagy egy fix időpontban legyen felszolgálva a központi étkezőben. A vacsora, és sokszor a reggeli is nagy gonddal elkészített helyi specialitás. Sértésnek számít nem megenni az ételt, vagy mást kérni helyette! A japán reggeli rizsből, sült halból szójabab levesből és néhány helyi specialitásból áll.

Fürdés előtt mindig alaposan mosakodjunk meg a zuhany alatt, vagy csapvízzel, s csak utána használjuk a kádat.

Reggel ajánlott nem sokáig lustálkodni, hanem inkább résztvenni a reggelin az adott időben.

 

 ÜZLETI ÉLET

 A szigorú munkaerkölcs hagyományosan rányomja a bélyegét a japánokra.

A hivatalok 9-től délután 5-ig tartanak nyitva, szombaton is délig legtöbb helyen dolgoznak. Angolul sok ember beszél, azonban a japános angolt használja.

A megszólításoknál igyekezzünk minél teljesebb ranggal szólítani partnerünket, de a magunk rangját ne mondjuk ki. Ha üzleti partnerünk középvezető vagy ennél magasabb rangú, neve elé feltétlenül jár a “sama” (“úr, úrnő”) vagy a “sensei” (szó szerint “tanár”, de sokan használják ezt a megszólítást, pl. az orvosok vagy a politikusok közül is).

Az üzleti ajándék fontos. Azt a tárgyalást követően adjuk át, mindig szépen becsomagolva. A kapott ajándékot nem illik helyben kibontani, de írásban feltétlenül meg kell köszönnünk.

Az üzleti öltözködés teljesen hagyományos: öltöny, nyakkendő, világos, lehetőleg fehér ing. Mivel üzletasszonyokként nehéz dolgunk lesz, igyekezzünk nőiesen, de nem kihívóan öltözködni.

Hogyan tárgyaljunk a japán partnerekkel

A különböző kultúrák képviselői közötti üzleti tárgyalások sikerének fontos feltétele a megfelelő viselkedéskultúra. Vannak íratlan illemszabályok, amit ajánlatos betartani. A japánok felkészülten és sokoldalú tájékozottsággal ülnek le tárgyalni. A tárgyalási módszerük aprólékos, lassú, de céltudatos és célratörő. Vicceket ne meséljünk, humorérzékük más jellegű. Tabu téma: a pénz, a kereset.

A köszöntést sokszor a névjegy cseréje előzi meg, ugyanis annak kell mélyebben hajolni, aki az alacsonyabb rangú. Ez feltétlenül fontos szabály. Ha megérkezünk, pár másodpercet várjunk, és ha a partnerünk meghajlással üdvözöl, úgy, ha kézfogással, akkor mi is tegyük ezt ugyanúgy! Fontos, hogy ha többen megyünk, mindig a főnökünk lépjen be előre, és ő fogjon kezet először a fogadó delegáció vezetőjével!

 Gyakran előfordul, hogy alacsonyabb rangú a házigazdánk, ám ők készítik elő a tárgyalásokat a döntésig. A döntés mindig időigényes. Érdekesség az, hogy a tapasztalat azt mutatja: a legfelső vezetővel történő találkozás nem mindig a legjobb változat; a döntések ugyanis a középvezetői szinten születnek.

Ha bármilyen okból konfliktus alakul ki, az üzleti tárgyalásaink nagyon megakadhatnak, sőt, meg is szakadhatnak. A japánok a harmóniára törekednek (legalábbis kifelé), komolytalanná és veszélyessé válhat az a partner, aki előttük vitatkozik munkatársával. Ha vitás kérdés merül fel, akkor próbáljuk japán partnerünkkel ezt párbeszédes formában feloldani!

 Ha japán partnerünk elhallgat, ez legtöbbször azt jelenti, hogy számára nem elfogadható információkat hallott. A tárgyalások nagyon elhúzódhatnak, sürgetni azonban nem szabad, a döntés mindig időigényes (talán pont azért, nehogy tévedjenek).

 Nőkkel nagyon ritkán találkozhatunk az üzleti életben, esetleg a termelő- és szolgáltatóiparban. Az üzleti élet egyértelműen a férfi felsőbbrendűségét tükrözi. Ezért javasoljuk, hogy ha üzletasszonyként utazunk ki, feltétlenül legyen velünk férfi kolléga is, de ne engedjük, hogy tárgyaló felünk őt tekintse főnöknek.