A japán Blitzkrieg kezdetei

Villámháború. Blitzkrieg, ahogy a németek megismertették az egész világgal, a háború új, eddig szokatlan fomáját. Óriási győzelmek, hatalmas elfoglalt területek, sosem látott rövid idő alatt és gazdasági ráfordítással. A japán győzelmek és meghódított területek nagysága 5 hónap leforgása alatt, 1941/42 telén, minden korábbit felülmúltak.

Előzmények

Az előzményekről csak nagyon röviden, nem kívánom elvenni Maotai szerzőtárs kenyerét. Japánban politikai és gazdasági okok miatt egy öngerjesztő folyamat indult el, ami újabb és újabb háborúkra és hódításra késztette a birodalmat. A japán terjeszkedés természetszerűleg előbb-utóbb a térségben érdekelt nyugati hatalmak korábban megszerzett érdekeit veszélyeztették. A 1930-as években még tétlenül szemlélték, ahogy Mandzsúria (1931) után Kína (1937-) mind nagyobb és nagyobb része kerül japán megszállás alá. Az USA-ban erős volt az elszigetelődési politika támogatottsága (semlegességi törvény), így az Egyesült Államok Kína felfegyverzésével és Japán elleni olajembargóval avatkozott be. Utóbbi súlyosan érintette Japánt. Minden, a háborúhoz nélkülözhetetlen nyersanyagból minimális volt a saját termelése.
A másik érdekelt nagyhatalom, Nagy-Britannia kezdetben az európai eseményekhez hasonlóan megegyezésre törekedett, utána már a közelgő és bekövetkező európai háború korlátozta. Érdekességképpen megjegyezném, hogy 1939 nyarán a Tiencsini-incidens során a háború szélére sodródtak. Történt ugyanis, hogy a Kínába benyomuló japán csapatok blokád alá vették a Tiencsin városában lévő nyugati koncessziós területeket. S itt még egy érdekesség. A városban volt olasz terület is. Igen, ami itt nem sikerült az olaszoknak, az sikerült a Boxerlázadás után, területet szerezni Kínában! Volt is némi csetepaté derék talján katonák és japánok között az 1943-as kiugrás után. Szóval visszatérve az angolokra. Brit területre menekült néhány száz kínai „bűnöző”, és miután nem voltak hajlandó kiadni őket, a japánok blokád alá vették a területet. Erre reagálva Sir Roger Keyes flottaadmirális kerek-perec kijelentette, hogy ez hadüzenet. Egy Adolf Hitlerrel a hátában az Egyesült Királyság inkább a diplomáciai nyomásgyakorlást és némi kenőpénz útját választotta, hogy meggyőzze a kérdésben amúgy is megosztott japán vezetést. Azért egy teljes erejű, nem ezerfelé szakadt brit flotta vs. egy, a későbbieknél gyengébb japán flotta (pl.: a híres Zero vadászgép ekkor még csak tervrajzon létezett) összecsapást azért megnéztem volna.

Japán tervek

Ahogy korábban említettem, a Felkelő Nap országa ellen amerikai gazdasági embargó lépett életbe. A készletek korlátoltsága és a behozatal megszűnése a gazdaság összeomlásával fenyegetett, ami lehetetlenné tette volna a kínai háború folytatását. Ez a japán vezetést válaszút elé állította: vagy felhagy korábbi politikájával, vagy egy újabb háborúba kezd. Lévén, az előbbi gyökeres belpolitikai átalakulással járt volna, nem is lehetett kérdés, hogy akkor egy újabb háború. 19-re lapot húzni alapon, bár az európai események: Nagy-Britannia háborús lekötöttsége, a holland anyaország megszállása, a német-szovjet háború kedvező alkalmat teremtett.

Csak az iránya volt kérdés. A Szovjetunió végtelen területei felé, ahol korábban már csúnyán megégették magukat (Halhin-Gol-i csata, koreai határincidensek), vagy pedig a nyugati hatalmak olajban és ásványkincsekben gazdag gyarmatai felé. A Szovjetunió felé támadás a kínai háború ideiglenes leállítása mellett lett volna lehetséges, és az olajtartalékok körülbelül egy évig fedezték volna a teljes hadsereg igényeit. Gondolkoztak egy korlátozott háborúban, miszerint csak Angliát és Hollandiát támadják meg, de ez várhatóan maga után vonta volna  az Egyesült Államok hadbalépését.

Győzött a gazdasági érdek, a hadsereg úgy is le volt kötve Kínában, a flotta meg inaktív volt. Kommentekben tessék elmélkedni a választásról.

A Japán Császárság ezt az egészet be is csomagolta némi ideológiai mázba. Ázsia az ázsiaiaké! (lásd: Monroe-elv Amerikában) Illetve a Nagy Kelet-Ázsia Közös Felvirágzási Övezet koncepció, miszerint egy önellátó gazdasági térségben egyesítik az ázsiai népeket, felszabadítva őket a nyugatiak uralma alól. Természetesen Japán vezette volna ezt az új „egységet”. Cseberből vederbe, ahogy mondta volna a művelt indonéz, Kína és a nankingi mészárlás után.

A terv tömören abból állt, hogy egy váratlan rajtütéssel kiütni az USA-flottát, ami az egyetlen inaktív erő volt a térségben, majd többlépcsős, két fő irányban végrehajtott támadással elfoglalni az ellenség támaszpontjait, a nyersanyaglelőhelyeket, és elszigetelni Ausztráliát. Ezután, a kedvező földrajzi pozíciók birtokában majd a nyugatiakkal békét lehet kötni. Tehát nem volt kitalálva, hogy hogyan lesz vége a háborúnak, hasonlóan Hitler Barbarossa-tervéhez. Ami komoly hiba, már régen is tudták, hogy „egy háborút könnyebb elkezdeni, mint befejezni”

A Japán Birodalomi Flotta (IJN) főerejét 6 db nagy és 4 db kis repülőgép-hordozó alkotta (ebből az 1922-ben épült Höshöt a kezdeti összecsapások után már csak, mint iskolahajót használtak) valamint 10 db csatahajó/csatacirkáló, közöttük a frissen szolgálatban állt Yamato szupernehéz csatahajó. Az 1750 harci repülőgépből álló tengerészeti légierő egy modernizálási folyamat közepén állt, a háború kitörésekor még csak 400 db Zero vadászgép állt rendelkezésre.

Szövetséges tervek

 

Nem volt kétséges a szövetségesek számára, hogy Távol-Keleten valami történni fog.
Megállapodtak abban, hogy egy esetleges japán támadás estén erőiket egyesítik a Fülöp-szigetek-Ausztrália-India által határolt területen és közös parancsnokság alatt fognak együttműködni. Az országok kezdőbetűiből álló mozaikszóval: ABDACOM (American-British-Dutch-Australian Command)

Védekezést tervezek, az erőket Németország ellen szándékoztak koncentrálni és csak a győzelem után Japánra. A védelmet a térségben lévő flottabázisok tették volna lehetővé. USA érdekszférájába tartozó Fülöp-szigetek, illetve nyugaton, a kelet Gibraltárja: Szingapúr. Az USA csendes-óceáni flottája a Hawaii-szigeteki Pearl Harbourban állomásozott, míg a Királyi haditengerészet távol-Keleti flottájának bázisa kezdetben Szingapúr volt.

A várható fejleményeknek megfelelően igyekeztek erősítést küldeni a térségbe, de egyrészt az Európában zajló háború lekötötte az erőforrásokat, másrészt a szerencse is ellenük dolgozott. Mondogatták is, hogy ha azt a 600 Hurricane Mk II vadászgépet, amit 1941 folyamán a Szovjetuniónak szállítottak, Szingapúrba küldik…, de mint tudjuk nincs ha. Főként korszerűtlenebb, az európai hadszíntéren már elavult eszközökkel felszerelt egységek érkeztek. A brit flottát is igyekeztek megerősíteni, ennek keretében küldték Szingapúrba a balsorsú HMS Prince of Wales csatahajót és a HMS Repluse csatacirkálót, illetve az ezek légifedezetének szánt, vadonatúj HMS Indomitable repülőgép-hordozót. Pontosabban utóbbi a háború kitörése után 1 hónappal érkezett, némi lakatos munkára volt szükség rajta, miután próbaútján zátonyra futott a Karib-tengeren.
A térségbe szánták még a modern HMS Illustrious repülőgép-hordozót is, de ezt a hajót korábban szó szerint péppé bombázták a német Stukák a Földközi-tengeren. Rekorder hajó volt, annyi találatot kapott, amitől két másik – nem brit építésű – hordozó is rég elsüllyedt volna már. Mire végeztek a javítással és megérkezett, már 1942 májusát írták. Így a háború kitörésekor csak a kicsi és öreg HMS Eagle hordozó horgonyzott Ceylonon. Malájföldön, Burmában és Holland Kelet-Indiában mintegy 120.000, brit, indiai és ausztrál katona állomásozott.

Az USA csendes-óceáni flotta fő erejét 8 csatahajó és 3 repülőgép-hordozó alkotta. Jelentősnek mondható méretű légierő állomásozott a Fülöp-szigeteken és Hawaii-on. A fülöp-szigeteki helyőrség 200.000, főként filippínó katonából állt, a védelem megerősítését 1942 áprilisáig tervezték befejezni.

 

Forrás: A cikk a Töriblogon megjelent cikk átvétele, amelyet az ilovejapan.hu nem tulajdonol és nem is a szerzöje. Az eredeti cikk itt található meg: 2010.02.15. http://toriblog.blog.hu/2010/02/15/a_japan_blitzkrieg_a_kezdet