Oshógatszu a japán újév

oshougatsu

Gyakorlatilag valamennyi főbb nemzeti ünnepnek megvan a maga speciális étele. Mindközül a legpazarabb fogásokat az újév alkalmával fogyasztják. Más események alkalmával is csak készítenek színpompás, különleges ételeket, amelyek közül mindegyik szimbolikus jelentőséggel bír. Az év első ünnepe az újév oshógatszu (december 31 – január 3), amely nem csak nemzeti, de egyben vallási ünnep is, kétség kívül az év legfontosabb ünnepe Japánban. December 31-én a szentélyek és a templomok számos programmal várják a hagyományos kimonóban megjelenő híveket, különösen éjfélkor, amikor megszólaltatják a templom harangját 108 alkalommal, szimbolizálva ezzel a buddhizmus által ismert 108 bűnt. Éjfél közeledtével a tradicionális kimonóban felöltözött emberek meglátogatják kedvenc kegyhelyüket vagy templomukat. Az emberek ilyenkor imádkoznak, vagy csak bámészkodnak a gazdagon megrakott fesztiváli standok között, ahol szerencsetalizmánokat és édességeket lehet kapni. Az újév alkalmával sokan látogatják meg a rokonaikat és barátaikat is. Természetesen ilyenkor az érkező vendégek megvendégelése nagyon fontos. A csak erre az alkalomra készített erőleves ozini kivételével az összes újévi fogást hidegen tálalják, mivel a fogások elkészítése legalább egy napot vesz igénybe. Az újévi fogások elkészítésénél nagy hangsúlyt fektetnek a színekre: optimális esetben az ételek piros, fehér illetve aranyszínűek. Gyakori fogásnak számít ilyenkor a halvány vörös tai hal és piros-fehér rizsből készített különleges sütemények. Ezen alkalomból természetesen a vendéglátók a legszebb étkészlet, porcelánt és díszes kosarakat használnak a tálalásra.[1]

A tradicionális újévi fogásokat speciális három-négyemeletes díszes, lakozott dobozokban tálalják, amelyeket az ünnepnek megfelelően fenyőágakat, barackvirágokat vagy bambuszlevelet ábrázoló mintákkal díszítenek, ezzel is jelezve a tavasz közeledtét és az újév beköszöntét. Maguk az ételek színe és formáik is szimbolikus jelentőséggel bírnak. Például, a piros és a fehér halpástétom pepita mintát formálnak a tálcán, amely mellé rózsaszín garnélákat helyeznek el. A kivájt belsőjű kígyóuborkát gyakran vöröses-narancssárga lazacikrával töltik meg. A díszítéshez gyakran használják ilyenkor a mandarint, amelynek a magvai a termékenységet hivatottak szimbolizálni. A pazarul díszített tálcán gyakran megjelenik az arany barnára sütött csirkemell filé, lótuszgyökérrel, taro hagymával vagy bojtorján gyökérrel, amit aranyszínű mártással öntenek le. Gyakorlatilag a variációk végtelenek, egyedül csak a képzelet és a család anyagi korlátai szabnak határt az újévi lakomának. Az újévi tálcákon a nagy odafigyeléssel elrendezett fogások szemet gyönyörködtetőek, amely minden esetben tükrözi az újév hangulatát.[2]

Hagyományosan a legfelső tálcában helyezik el a szezonális élelmiszereket: például az édes szirupban megfőzött fekete bab, amely az egészség és viszontagságoktól mentes jövő év szimbóluma. A heringikra szintén a legfelső tálcán kap helyet, a termékenységet és az életre való gyermeket, a savanyúsággal összekevert szardínia a bőséges aratást, a szelídgesztenye és az édesburgonya püré a boldog elkövetkezendő év reményét szimbolizálja. A második tálcán a tradíció szerint a tengeri ételek és vadzöldségek kapnak helyet (szanszai). A marinált polip, tintahal és a grillezett makréla ugyan csak gyakori, amelyekhez ecetes vadzöldségeket körítenek. A harmadik tálcán helyezik el az ízletes alap lével, cukorral és szójaszósszal ízesített zöldségeket. A szirupban vagy szójaszószos szirupban megfőzött óriásretek, burgonya és taro gyökér szintén erre a tálcára kerül. A negyedik tálca tartalmazza a különböző párolt zöldségeket, mint a répát, bojtorjángyökeret, lótuszgyökeret és más ízes alap lében párolt zöldségeket. A negyedik tálcában uralkodó, kevésbé karakteres ízek így harmonizálnak a legfelső tálcában felhalmozott ételek édes és gazdag ízeivel.

  Oszeki ryori, a hagyományos újévi menü

oshougatsu design

Ezen fogások elkészítése időigényes. A megfőzött aranyló ginko diókat egyenként fenyőtüskére tűzni és a répa karikákat a szilva virág formájára vágni nagy ügyességet és sok időt igényel. Ezért manapság az előre előkészített alapanyagokat és esetenként egész tálcákat is meg lehet vásárolni a magasabb színvonalú áruházakban.[3]

Talán a legfontosabb újévi fogás az ozoni. Az ozoni egy gazdag alap léből és pirított rizssüteményből készített leves, amelyet művészien vágott japán lime-al ízesítenek. Természetesen az alapanyagok régiónként, de sok esetben háztartásonként is eltérő lehet, például gyakori alapanyagnak számít a hatszög alakúra vágott halfilé és csirke hús, amely a hosszú élet szimbóluma. Sok esetben adnak hozzá tarot, halikrát, gombát, szeletelt sárgarépát, krizantém szirmokat és leveleket. Az ozoni variáció gyakorlatilag végtelenek. Ezt a rendkívül intenzív ízű leves az újévi köszöntő után egy csésze meleg szakéval fogyasztják el. A legtöbb családban éjfélkor “év végi tésztát” is fogyasztanak, amely a hosszú életet hivatott szimbolizálni. Természetesen a mai, modern Japánban a külföldi élelmiszerek is helyet kapnak az asztalon. Igen nagy népszerűségnek örvend a hideg marhasült és a különböző szendvicsek is. A kevésbé konzervatív családok a hagyományos újévi fogásokat előszeretettel egészítik ki a külföldi ételekkel.[4]

 

[1] Michael Ashkenazi, Jeanne Jacob (2003) Food Culture in Japan (Food Culture around the World), Greenwood Press (Greenwood Publishing Group Inc.), Westpoint, USA

[2] Michael Ashkenazi, Jeanne Jacob (2003) Food Culture in Japan (Food Culture around the World), Greenwood Press (Greenwood Publishing Group Inc.), Westpoint, USA

[3] Michael Ashkenazi, Jeanne Jacob (2003) Food Culture in Japan (Food Culture around the World), Greenwood Press (Greenwood Publishing Group Inc.), Westpoint, USA

[4] Reiko Weston (2002) Cooking The Japanese Way, Lerner Publications Company, Minneapolis, USA

Vélemény, hozzászólás?