Japán reagálása Kína előre törésére

jp vs ch

Kína gazdasági felemelkedése és növekvő részvétele a világgazdaságban, és a világkereskedelemben, a működő-tőke befektetésekből származó kapcsolati hálója, valamint az egyre növekvő politikai befolyása, rohamos változásokat eredményez az ázsiai régió emberi, gazdasági, politikai és biztonság-politikai kölcsönhatásában. Ezek a változások befolyásolják az egész régió országainak gondolkodását, a világrend átalakulását, a térség vezető országainak kapcsolatát és politikájuknak, biztonságpolitikájuknak kialakítását. Részben Kína előretörése és a világgazdasági változások a japán külpolitika nyitását eredményezték. Kína kevésbé együttműködő, önmaga érdekeit kikényszerítő álláspontot képvisel. Elsősorban gazdasági és befektetési kapcsolatainak köszönhetően használja ki erőfölényét, de hadserege rohamos felfegyverkezéséből egyértelműen látszik, hogy nem elégszik meg csupán gazdasági nagyhatalmi pozíciójával. A térségben legjelentősebb kapcsolatokat Tajvannal, Dél-Koreával és Japánnal ápol, s alapvetően négy területre koncentrál. Az emberi kapcsolatokra, a gazdasági és pénzügyi együttműködésre, a diplomáciai és politikai párbeszéd erősítésére, s ezek mellett még a katonai kapcsolatok is fontos részét képezik az országok kooperációját. Ezen területek sokrétűségükből adódóan változatosak.

Az emberi kapcsolatok területén Kína legjelentősebb partnere Japán. Kutatási és diák-csere program szinten a legaktívabb az együttműködés. 1995 és 2004 között a Japánban huzamosabban élő kínaiak száma megduplázódott. 2004-ben számuk elérte a 488 ezer főt. Ugyanakkor a Japánba utazók, illetve rövidebb időn át Japánban tartózkodó kínaiak száma ennél jóval magasabb. 2005-ben 1,32 millió kínai érkezett Tajvanról, 780 ezer Kínából és 250 ezer Hong-Kongból, akik nem letelepülés céljából tartózkodtak a szigetországban. Többségük diák, szakmai gyakorlatot végző.[1]

A legproblémásabb területek a biztonságpolitikai és katonai kapcsolatok, melyek különösen Tajvan esetében kritikusak. A visszatérő területi viták is, újra és újra lehűtik a japán-kínai együttműködés légkörét. Dél-Koreával való viszonya bár alapvetően jónak tekinthető, de a hatpárti tárgyalások során Kína Észak-Korea felé mutatott támogató hozzáállása szakadékot képez a két nemzet között. Japán, mint az USA legjelentősebb ázsiai partnere, Kína katonai felfegyverkezésével szemben óvakodó magatartást képvisel. Kína a SESZ-en belüli megnyilvánulásaival egyértelműen jelzi, hogy igyekszik az USA-t kiszorítani a térségből, helyette egy Kína központú térségi szerepvállalást kíván megvalósítani.

A gazdasági kapcsolatok a befektetések jellegéből adódóan jól működnek. Legproblémásabb kapcsolata Tajvannal van a szigetország hovatartozásából kifolyólag, de ez a gazdasági kapcsolatokat nem árnyékolja be sőt, Tajvan Kína egyik legjelentősebb partnere, befektetési és kereskedelmi kapcsolatait figyelembe véve vezető szerepet tölt be. A politikai ellentétek ellenére jelenleg 60-100 billió USD értékű tajvani befektetés van Kínában, Tajvan befektetése 2008-ban és 2009-ben megsokszorozódott, pozitívan formálva ezzel a kapcsolatokat. Japán befektetései is növekvő tendenciát mutatnak, 2009-ben Japán volt a legnagyobb beruházó az országban. Az USA befektetések csökkenő tendenciát mutatnak. 2009-ben, mint az ötödik legnagyobb beruházó alig haladta meg a dél-koreai befektetések volumenét.[2] A befektetési kapcsolatok lassulása is annak a jele, hogy Kína növelve az ázsiai térségbeli kapcsolatait, igyekszik az USA szerepét ellensúlyozni és kiszorítani.

 

Top 10 befektető ország Kínában, 2008-2009 (billió USD)

Az első tíz befektető ország

2008-2009 (billió USD)

Származási hely 2008 2009 Változás (%)
Hong Kong 41.0 54.0 31,6
Tajvan 1,9 6,6 245.7
Japán 3,7 4,1 12,7
Szingapúr 4,4 3,9 -12.4
USA 2,9 3,6 21,5
Dél-Korea 3,1 2,7 -13.8
Egyesült Királyság 0.9 1,5 60,7
Németország 0.9 1,2 36,3
Macao 0.6 1.0 71,9
Kanada 0.5 1.0 76,5

Forrás: The US-China Business Council, http://www.uschina.org/statistics/fdi_cumulative.html

 

Kína külpolitikai szerepvállalásának iránya a térségben alapvetően a befektetések és a kereskedelmi kapcsolatok területén meghatározó. Erősen függ a nemzetközi befektetésektől, mely egyben meg is határozza a környező országokhoz fűződő kapcsolati és politikai szerepvállalása irányát. Példának okáért jelentős modernizációs folyamatok indultak meg a nemzetközi befektetési kedv növelésének ösztönzésére. Ez az okozója részben annak, hogy igyekszik kapcsolatait javítani elsősorban Japánnal és Dél-Koreával, valamint az ASEAN országokkal.

Az ázsiai térség országaival folytatott kapcsolatok erősítése dominál külkereskedelem politikai területen is. Tíz legjelentősebb kereskedelmi partnere közül nyolc állam ázsiai régióhoz tartozik. Azonban az USA szerepe sem elhanyagolható, két ország között éves szinten megvalósuló 298 billió USD értékű forgalmával még mindig Kína legjelentősebb kereskedelmi partnere.

Az export legfontosabb célterületeit vizsgálva az USA részaránya a meghatározó, de láthatóan nagy legfontosabb ázsiai partnereivel, Japánnal, Hong-Kongal, Dél-Koreával folytatott kereskedelme is. Ezek az országok képezik a kínai termékek legnagyobb piacát a térségben. Európa felé irányuló exportja nem elhanyagolható, elsősorban Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság irányába. Bár az ötödik-hatodik-hetedik legfontosabb célterülete a kínai exportnak, de export volumene a három ország esetében összesen alig haladja meg a Japánba irányuló exportot és nem éri el az összes USA felé irányuló export mennyiség felét sem. Kína exportja Japán irányába 1995 és 2004 között megduplázódott, azonban a 2008-as világgazdasági válság recessziója következtében 2009-re 15,7%-os visszaesés volt megfigyelhető. Dél-Korea felé irányuló exportja növekvő tendenciát mutat, s a 2008-as világgazdasági válságot követő 27,4%-os visszaesés óta a kereskedelmi kapcsolatok ismét növekedő ütemet vettek fel.[3]

Kína Japánból származó importja majdnem a duplája az USA-ból irányuló importnak, amely elmarad a dél-koreai és a tajvani import mögött. Ami Kína legfontosabb import cikkeit illeti, jelentős az elektronikus gépek és berendezések, a kőolaj, az ásványi anyagok, az energiahordozók, a járművek, a vas és vastermékek, a vegyi anyagok és az orvosi műszerek behozatala.[4] Kína legnagyobb kőolaj ellátója Szaud-Arábia. A Global Petroleum Outlook jelentése szerint Kína 2005-ben 6,7 millió hordó olajat használt naponta és az előre jelzése szerint ez elérheti a napi 12 millió hordót 2020-ra.[5]

Ezek az elsősorban soft-power diplomáciai eszközök hatására az országok amellett, hogy kölcsönösen törekednek a jó viszony ápolására, ugyanakkor utat engednek Kína minél nagyobb előretörésének. 2000 óta a kínai kereskedelem egyre inkább növekszik, tíz év alatt megötszöröződött. Alapvetően nem csak ellátó piac, hanem nagy felvevő piaca is egyben a külföldi termékeknek. (9. sz. táblázat)

Kína export-import alakulása 2000-2009 (billió USD)

  2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
Export 249.2 266.1 325.6 438.2 593.3 762.0 969.0 1 220.5 1 430.7 1 201.7
Import 225.1 243.6 295.2 412.8 561.2 660.0 791.5 956.1 1 132.6 1 005.6
összesen 474.3 509.7 620.8 851.0 1 154.6 1 421.9 1 760.4 2 176.6 2 563.3 2 207.2

Forrás: China’s Customs Statistics, published by PRC National Bureau of Statistics and PRC General Administration of Customs

 

Az eldöntendő kérdéskörök a térség kapcsolatában, kiterjesztve az USA szerepvállalásával, hogy az országok hogyan kívánják kialakítani politikájukat a piacgazdaság élénkítése érdekében és mennyire hajlandók együttműködni a béke és a stabilitás fenntartásáért. Kína Oroszországhoz fűződő viszonya mennyire határozza meg a térségbeli országok kapcsolatát, kiterjesztve nem csupán a kelet-ázsiai, de a SESZ által lefedett közép-ázsiai régióra, valamint hogy ezek az országok képesek-e valamilyen módon egyensúlyt teremteni Kína túlzott előretörésével szemben. Kína csatlakozása a WTO-hoz emblematikus értékű, hiszen az teremti meg a keretet arra, hogy a világ által elfogadott irányelveket követve integrálódjon a világgazdaságba. Ugyanakkor nagy kérdés a jövőben, hogy Kína hogyan kívánja rendezni vitáit a WTO kereskedelmi tárgyalásain belül. Fontos kérdéskör annak a vizsgálata is, hogy a térség országai, elsősorban Japán, hogyan reagál politikájában Kína előretörésére.

 

 

[1] Chikako Kashiwazaki (2006) „Japanese Immigration Policy: Responding to Conflicting Pressures”, published by Keio University Tsuneo Akaha, Monterey Institute of International Studies

[2]The US-China Business Council, http://www.uschina.org/statistics/fdi_cumulative.html (Letöltve: 2011.03.15)

 

[3] The US-China Business Council, http://www.uschina.org/statistics/tradetable.html

[4] China’s Customs Statistics

[5] Global Insight Inc., Global Petroleum Outlook, Winter 2004-2005

Vélemény, hozzászólás?