A második napi program Kiotóban és a hazaút:

Ninnaji (仁和寺): kevésbé ismert templom, nevezetessége egy pagoda, ami szerintem az egyik legszebb volt Kiotóban.

Kinkakuji (金閣寺): az Arany Pavilon, a leghíresebb kiotói templom. Erről nem is kell beszélni, beszéljen a kép.

Kitano Tenmangū (北野天満宮): Tenjinnek, a tudás és tanulás istenének szentélye. Vizsgázó diákok körében igen népszerű.

Seimei Jinja (晴明神社): Abe no Seimeinek (安倍 晴明) állított szentély. Abe no Seimei egy okkult tudományokban, mágiában jártas hivatalnok volt, akinek anyja a legenda szerint rókatündér volt.

Kioto egyéb látványosságai közé tartozik még Shijo Kawaramachi (四条川原町), a város legnagyobb sétálóutcája és egyben bevásárlóközpontja. És ne feledkezzünk meg a kiotói könyvesboltokról sem.

A kiotói kirándulás sajnos hamar véget ért, elérkezett a hazaindulás napja. Visszafelé megálltunk Nagoyában is, hogy megnézzük a híres nagoyai várat. Körülbelül egy órányira lehettünk Kanagawától, amikor lerobbant a motor, így kénytelenek voltunk bérelni egy platós kisteherautót, hogy hazajuthassunk.

Mindez augusztus végén történt, és ahogy közeledett a Magyarországra való hazatérésem napja, egyre kedvetlenebb lettem. De azt látva, hogy a japán emberek mennyire segítik egymást, mennyire igyekeznek legyőzni a problémákat, legyen az természeti katasztrófa, vagy bármi más, arra a gondolatra jutottam, hogy én is újult erővel és elhatározással fogok küzdeni azért, hogy újra láthassam Japánt.