A legemlékezetesebb élmény a Kiotóba tett kirándulásunk volt. Már az odajutásunk elég érdekesen zajlott. „Mit nekünk Shinkansen, mit nekünk szálloda, ugyan már...”- legyintettünk, és lefoglaltunk egy kempinget, a szükséges holmikat pedig felpakoltuk a Vespára.  
A kemping a Biwa-tó mellett, Shiga megyében egy Kusatsu nevű városban volt, az út odáig motorral kb. 18 óra. Este 7-kor indultunk el, megfelelő mennyiségű kávéval felszerelkezve, hogy ne legyünk álmosak. Sajnos a túl sok kávétól később olyan rosszul lettünk, mint annak a rendje. Magunk mögött hagytuk Shizuoka megyét, a napfelkelte Aichi megyében, Nagoya közelében ért minket. Életemben nem örültem még annyira napfelkeltének, mint akkor. Ezután Mie és Shiga megyék következtek, délután 2 óra felé érkeztünk meg Kusatsuba. A kemping elég félreeső helyen van, a vasútállomás gyalog 1 óra, a legközelebbi bolt is legalább fél óra. Van egy pláza is, de kisebbfajta mocsarakon és rizsföldeken kell átvágni, hogy odajuthasson az ember. Kiotóba pedig vonattal 15 perc alatt el lehet jutni.

2 napot töltöttünk városnézéssel Kiotóban. Úgy döntöttünk, hogy nem csak a turisták által látogatott helyeket nézzük meg, hanem a kevésbé ismerteket is.  Felszerelkeztünk térképpel, útikönyvvel, két napos buszbérlettel, és nekivágtunk a városnak. Az első nap a következő helyeken voltunk:
 Fushimi Inari Jinja (伏見稲荷神社): ez egy shinto szentély, amit Inarinak, a termés istenének állítottak; nevezetességei a több kilométer hosszú labirintust alkotó torii szentélykapuk.
Sanjūsangendō (三十三間堂): bent nem lehetett fényképezni, ami nagy kár, mert vagy 2000 buddhista szobor található itt, köztük az ezerkarú Kannon bódhiszattva szobra is.
Kiyomizudera (清水寺): egy szörnyű domb legtetején található, amit közel 40 fok melegben igazi kihívás volt megmászni. Nagy verandájáról pazar kilátás nyílik Kiotóra, nem véletlenül ez a leglátogatottabb helyek egyike.
Heian Jingū (平安神宮): a szentély bejáratánál álló hatalmas vörös szentélykapu már kilométerekről látható.
Nanzenji( 南禅寺): zen buddhista templom, egy plusz érdekességgel. Itt található egy római vízvezeték, ami a Meiji korszakban készült abból a célból, hogy a Biwa-tó vizét Kiotóba vezessék.
Ginkakuji (銀閣寺): az Ezüst Pavilon, amit sziklakert, kis tó és fenyőfák vesznek körül.

A második napi program pedig:
Ninnaji (仁和寺): kevésbé ismert templom, nevezetessége egy pagoda, ami szerintem az egyik legszebb volt Kiotóban.
Kinkakuji (金閣寺): az Arany Pavilon, a leghíresebb kiotói templom. Erről nem is kell beszélni, beszéljenek a képek.
Kitano Tenmangū (北野天満宮): Tenjinnek, a tudás és tanulás istenének szentélye. Vizsgázó diákok körében igen népszerű.
Seimei Jinja: Abe no Seimeinek állított szentély. Abe no Seimei egy okkult tudományokban, mágiában jártas hivatalnok volt, a legenda szerint anyja rókatündér volt.
Kioto egyéb látványosságai közé tartozik még Shijo Kawaramachi (四条川原町), a város legnagyobb sétálóutcája és egyben bevásárlóközpontja. És ne feledkezzünk meg a kiotói könyvesboltokról sem.

A kiotói kirándulás sajnos hamar véget ért, elérkezett a hazaindulás napja. Visszafelé megálltunk Nagoyában is, hogy megnézzük a híres nagoyai várat. Körülbelül egy órányira lehettünk Kanagawától, amikor lerobbant a motor, így kénytelenek voltunk bérelni egy platós kisteherautót, hogy hazajuthassunk.
Mindez augusztus végén történt, és ahogy közeledett a Magyarországra való hazatérésem napja, egyre kedvetlenebb lettem. De azt látva, hogy a japán emberek mennyire segítik egymást, mennyire igyekeznek legyőzni a problémákat, legyen az természeti katasztrófa, vagy bármi más, arra a gondolatra jutottam, hogy én is újult erővel és elhatározással fogok küzdeni azért, hogy újra láthassam Japánt.