|
Gondoltál már arra, hogy átszeld Japánt egy robogóval? Én megtettem!
2010 és 2011 nyarát Japánban, Kanagawa megyében töltöttem. A két nyári szünet között azonban jelentős változások történtek: a március 11-én bekövetkezett katasztrófa az élet számos területére rányomta a bélyegét. Bevallom, először egy kicsit aggódtam: mi van, ha teljesen más kép fogad majd, mint tavaly? De kiderült, hogy szerencsére feleslegesen aggódtam, sőt, az idei nyár sokkal jobb volt a tavalyinál.

A legemlékezetesebb élmény a Kiotóba tett kirándulásunk volt. Már az odajutásunk elég érdekesen zajlott. „Mit nekünk Shinkansen, mit nekünk szálloda, ugyan már...”- legyintettünk, és lefoglaltunk egy kempinget, a szükséges holmikat pedig felpakoltuk a Vespára.
A kemping a Biwa-tó mellett, Shiga megyében egy Kusatsu nevű városban volt, az út odáig motorral kb. 18 óra. Este 7-kor indultunk el, megfelelő mennyiségű kávéval felszerelkezve, hogy ne legyünk álmosak. Sajnos a túl sok kávétól később olyan rosszul lettünk, mint annak a rendje. Magunk mögött hagytuk Shizuoka megyét, a napfelkelte Aichi megyében, Nagoya közelében ért minket. Életemben nem örültem még annyira napfelkeltének, mint akkor. Ezután Mie és Shiga megyék következtek, délután 2 óra felé érkeztünk meg Kusatsuba. A kemping elég félreeső helyen van, a vasútállomás gyalog egy óra, a legközelebbi bolt is legalább fél óra. Van egy pláza is, de kisebbfajta mocsarakon és rizsföldeken kell átvágni, hogy odajuthasson az ember. Kiotóba pedig vonattal tizenöt perc alatt el lehet jutni.
Két napot töltöttünk városnézéssel Kiotóban. Úgy döntöttünk, hogy nem csak a turisták által látogatott helyeket nézzük meg, hanem a kevésbé ismerteket is. Felszerelkeztünk térképpel, útikönyvvel, két napos buszbérlettel, és nekivágtunk a városnak.
Az első nap Kiotóban a következő helyeken voltunk:
Fushimi Inari Jinja (伏見稲荷神社): ez egy shinto szentély, amit Inarinak, a termés istenének állítottak; nevezetességei a több kilométer hosszú labirintust alkotó torii szentélykapuk.

Sanjūsangendō (三十三間堂): bent nem lehetett fényképezni, ami nagy kár, mert vagy 2000 buddhista szobor található itt, köztük az ezerkarú Kannon bódhiszattva szobra is.

Kiyomizudera (清水寺): egy szörnyű domb legtetején található, amit közel 40 fok melegben igazi kihívás volt megmászni. Nagy verandájáról pazar kilátás nyílik Kiotóra, nem véletlenül ez a leglátogatottabb helyek egyike.

Heian Jingū (平安神宮): a szentély bejáratánál álló hatalmas vörös szentélykapu már kilométerekről látható.

Nanzenji( 南禅寺): zen buddhista templom, egy plusz érdekességgel. Itt található egy római vízvezeték, ami a Meiji korszakban készült abból a célból, hogy a Biwa-tó vizét Kiotóba vezessék.

Ginkakuji (銀閣寺): az Ezüst Pavilon, amit sziklakert, kis tó és fenyőfák vesznek körül.

A legemlékezetesebb élmény a Kiotóba tett kirándulásunk volt. Már az odajutásunk elég érdekesen zajlott. „Mit nekünk Shinkansen, mit nekünk szálloda, ugyan már...”- legyintettünk, és lefoglaltunk egy kempinget, a szükséges holmikat pedig felpakoltuk a Vespára. A kemping a Biwa-tó mellett, Shiga megyében egy Kusatsu nevű városban volt, az út odáig motorral kb. 18 óra. Este 7-kor indultunk el, megfelelő mennyiségű kávéval felszerelkezve, hogy ne legyünk álmosak. Sajnos a túl sok kávétól később olyan rosszul lettünk, mint annak a rendje. Magunk mögött hagytuk Shizuoka megyét, a napfelkelte Aichi megyében, Nagoya közelében ért minket. Életemben nem örültem még annyira napfelkeltének, mint akkor. Ezután Mie és Shiga megyék következtek, délután 2 óra felé érkeztünk meg Kusatsuba. A kemping elég félreeső helyen van, a vasútállomás gyalog 1 óra, a legközelebbi bolt is legalább fél óra. Van egy pláza is, de kisebbfajta mocsarakon és rizsföldeken kell átvágni, hogy odajuthasson az ember. Kiotóba pedig vonattal 15 perc alatt el lehet jutni.
2 napot töltöttünk városnézéssel Kiotóban. Úgy döntöttünk, hogy nem csak a turisták által látogatott helyeket nézzük meg, hanem a kevésbé ismerteket is. Felszerelkeztünk térképpel, útikönyvvel, két napos buszbérlettel, és nekivágtunk a városnak. Az első nap a következő helyeken voltunk: Fushimi Inari Jinja (伏見稲荷神社): ez egy shinto szentély, amit Inarinak, a termés istenének állítottak; nevezetességei a több kilométer hosszú labirintust alkotó torii szentélykapuk. Sanjūsangendō (三十三間堂): bent nem lehetett fényképezni, ami nagy kár, mert vagy 2000 buddhista szobor található itt, köztük az ezerkarú Kannon bódhiszattva szobra is. Kiyomizudera (清水寺): egy szörnyű domb legtetején található, amit közel 40 fok melegben igazi kihívás volt megmászni. Nagy verandájáról pazar kilátás nyílik Kiotóra, nem véletlenül ez a leglátogatottabb helyek egyike. Heian Jingū (平安神宮): a szentély bejáratánál álló hatalmas vörös szentélykapu már kilométerekről látható. Nanzenji( 南禅寺): zen buddhista templom, egy plusz érdekességgel. Itt található egy római vízvezeték, ami a Meiji korszakban készült abból a célból, hogy a Biwa-tó vizét Kiotóba vezessék. Ginkakuji (銀閣寺): az Ezüst Pavilon, amit sziklakert, kis tó és fenyőfák vesznek körül.
A második napi program pedig: Ninnaji (仁和寺): kevésbé ismert templom, nevezetessége egy pagoda, ami szerintem az egyik legszebb volt Kiotóban. Kinkakuji (金閣寺): az Arany Pavilon, a leghíresebb kiotói templom. Erről nem is kell beszélni, beszéljenek a képek. Kitano Tenmangū (北野天満宮): Tenjinnek, a tudás és tanulás istenének szentélye. Vizsgázó diákok körében igen népszerű. Seimei Jinja: Abe no Seimeinek állított szentély. Abe no Seimei egy okkult tudományokban, mágiában jártas hivatalnok volt, a legenda szerint anyja rókatündér volt. Kioto egyéb látványosságai közé tartozik még Shijo Kawaramachi (四条川原町), a város legnagyobb sétálóutcája és egyben bevásárlóközpontja. És ne feledkezzünk meg a kiotói könyvesboltokról sem.
A kiotói kirándulás sajnos hamar véget ért, elérkezett a hazaindulás napja. Visszafelé megálltunk Nagoyában is, hogy megnézzük a híres nagoyai várat. Körülbelül egy órányira lehettünk Kanagawától, amikor lerobbant a motor, így kénytelenek voltunk bérelni egy platós kisteherautót, hogy hazajuthassunk. Mindez augusztus végén történt, és ahogy közeledett a Magyarországra való hazatérésem napja, egyre kedvetlenebb lettem. De azt látva, hogy a japán emberek mennyire segítik egymást, mennyire igyekeznek legyőzni a problémákat, legyen az természeti katasztrófa, vagy bármi más, arra a gondolatra jutottam, hogy én is újult erővel és elhatározással fogok küzdeni azért, hogy újra láthassam Japánt.
|